Gróf Széchenyi István a reformkor kiemelkedő és szinte a legjelentősebb alakja. 1791-ben Bécsben született, udvarhű arisztokráciához tartózó családba.
Felmenői között számos művelt arisztokratát ismerünk: édesapja Széchenyi Ferenc a Nemzeti Múzeum, Festetics György a Georgikon megalapítója. Futártisztként részt vett a XIX. század elején zajló, Európa történetét meghatározó napóleoni háborúkban. Még katonaként ismerkedett meg az erdélyi báróval, Wesselényi Miklóssal. Legendás barátságot kötöttek, együtt bejárták Nyugat-Európát. Ezen körutazás nyitotta fel Széchenyi szemét és ismertette fel vele az óriási különbséget hazája és Európa állapota között. Megismerte a fejlődés élén járó Angliát, ráébredt, hogy Magyarországnak a felemelkedés érdekében reformokra van szüksége. Hazatérése után tettvággyal tele vetette magát a közéletbe, életcéljává lett az ország fejlődésért végzett munka.
I. Ferenc megkísérelte az abszolutizmus kiépítését, de a rendeleti kormányzás, azonban a rendek ellenállását váltotta ki. Az 1825-ös országgyűlésre az együttműködés helyre állt. Itt még nem fogadtak el reformokat, a nemesség megelégedett régi jogai védelmével, ezért a reformkort csak 1830-tól számítjuk. Mint főnemes, Széchenyi is meghívást kapott ezen országgyűlésre, ahol is fölajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét egy tudóstársaság alapítására, melynek feladata a magyar nyelv, a magyar tudomány ápolása.
Példáját többen követék és tettek felajánlásokat a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásáért. Széchenyi reformelképzeléseit 1830-ban megjelent Hitel című munkájában fejtette ki. Művének sikeréhez hozzájárult, a mezőgazdasági konjunktúra miatt válságba került, a reformok iránt nyitottabb nemesség. Gazdasági szempontból kívánta meggyőzni a publikumot a reformok szükségességéről. Ebben hangsúlyozza, hogy az ősiség törvénye a fejlődés legnagyobb korlátozója, hisz megakadályozza a hitelfelvételben a gazdákat, ezáltal a fejlesztést. A robot, jobbágyi szolgáltatások nem kényszerítik ki a termékeny gazdálkodást.
Programjának alapvető vonása a bécsi kormányzattal való és a társadalmi összeütközés elkerülése, ennek érdekében lassú, de folyamatos szerves fejlődést kíván. A Hitelt követően két új műben (a Világ és Stádium) foglalta össze politikai programját. A Stádium 12 pontba szedve, logikai sorrendbe ismerteti a legszükségesebb változásokat. Az inkább nyugati eszmeáramlathoz húzódó Wesselényi, a Hitel megjelenésével szinte egy időben megfogalmazta saját reformprogramját. Más szempontok szerint közelítette meg a már Széchenyi által is felvetett ügyeket. Végső céljaikban, egy erős, polgárosodó Magyarország megteremtésében mind végig egyetértettek, de mégis eltávolodtak egymástól. Széchenyi az arisztokráciának továbbra is vezető szerepet szánt, ezért is tartotta fontosnak megnyerésüket.
A hazai viszonyok miatt (pl. rossz közlekedés) szükségesek voltak olyan intézmények, ahol a társadalmi kapcsolatokat ápolni lehet, a gondolatokat, véleményeket ki lehette nyilvánítani. Ezért angol mintára kaszinót alapított Pesten, s a lóversenyt is meghonosította. Gondot fordított a közlekedés javítására is. Támogatta a gőzhajózást (balatoni gőzhajózás), folyók szabályozását (Tisza és Duna vízi útját biztosító Vaskapu). Az ipar fejlesztésére is nagy gondot fordított (óbudai hajógyár). Az 1840-es években, inkább gyakorlati tevékenysége miatt, mintsem politikai álláspontját tekintve volt népszerű.