Kéthely – Tata – Vértestolna – Péliföldszentkereszt – Dorog – Pilisszentlélek – Esztergom – Kéthely.
7 nap – 6 éjszaka = 84 kilométer.
Elindultunk, de senki sem tudta igazából, hogy mire vállalkozott. Csak mentünk, mentünk és mentünk. Csodáltuk a tájat, küzdöttünk a természeti elemekkel. Vittük a terheinket. Igen, a terheinket – a kézzel fogható fizikai terheket és a láthatatlan lelki terheket. Jártunk nagyon magasan és nagyon mélyen is. De amikor a legmélyebben voltunk, akkor kerültünk a legközelebb a jó Istenhez. Mindig kezet nyújtott és átsegített bennünket a nehézségeken, a holtpontokon. Aztán péntek délután szemünk elé tárult a cél, egy meredek emelkedőre felérve megpillanthattuk az Esztergomi Bazilikát. Már csak pár lépés… És tényleg megérkeztünk. Sajnos a Bazilika épületét belülről felújítják, így nem a főhajóban, hanem helyette a Téli kápolnában tudtuk letenni az egész út terhét Isten kezébe. Nehéz volt megszólalni… Inkább csendben, néha könnyek között éltük meg a csodát. Este kicsit fellélegeztünk és vidám programon vettünk rész.
Szombaton délelőtt idegenvezetővel bejártuk a Bazilika fontos részeit, sok érdekes információval bővült tudásunk. Természetesen a kupolából való csodás panoráma megtekintését sem hagytuk ki. Ebéd után pedig hazafele vettük az irányt. Szerencsésen érkeztünk meg Balatonmáriafürdőre, ahol megható volt, ahogy a családok várták a zarándokcsoportot.
Zarándoklatunk igazából a vasárnapi szentmisével ért véget. Letettük a Szűz Mária szobor alatti keresztelőkúthoz azokat a köveket, amit Pilisszentlélekről a Ferences szállástól hozott magával mindenki és zarándokbotunkat, rajta 20 zarándokszalaggal. Mindannyian kötöttünk rá egy szalaggot szándékokkal az út elején, de volt egy 19. is, amit minden felajánlásért, támogatásért vittünk végig az úton. Az utolsót Pilisszentlélekről indulásunk reggelén kaptuk Gábor testvértől, ami egyben meghívás is egy szentkúti zarándoklatra (illene teljesíteni majd).
A szentmise végén mindannyiunk pólójára felkerült az útvonal teljesítését jelző kitűző és megkaptuk József atyától a Hazatérők áldását is.
Azt gondolom, hogy ez a zarándoktábor megerősített mindenkit. Fizikálisan biztosan, de én tudom, hogy hitben is. Sokat fejlődtünk – jobban megismertük önmagunkat, fény derült társas kapcsolataink milyenségére és közelebb kerültünk Istenhez. Átléptük saját határainkat, meg tudtunk csinálni azt is, amiről azt gondoltuk, képtelenek vagyunk rá. Jó volt látni, ahogy segítettük egymást, ahogy segítettük egymás terhét vinni – legyen az a hátizsák, vagy a lelki teher. Ahogy próbálunk irányt mutatni akár az erdőben, akár a lelki útkeresésben.
Nekem személy szerint nagyon sokat adott ez az egy hét. Tudom, hogy vagytok még így páran. Ezért kijelenthetem, hogy a zarándoktábor elértre célját. Most még nagyon frissek az élmények és rengeteg dolog fáj, de higgyétek el napról-napra majd lassan átértékelődnek a képek és másképp látjátok az egész utat, amit bejártatok.
Megköszönöm két segítőmnek – Tibolyné Hajdú Alíznak és Udvari Máriának – a sok segítséget, a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket. Aliz néninek külön köszönöm a fényképek válogatását és továbbítását. Hálás szívvel köszönünk mindenkinek minden felajánlást, támogatást.
Uram, jó volt nekünk ott lenni. Jövőre találkozzunk a Tihany – Pannonhalma zarándoktáborban.
Pandur Tímea táborvezető
A zarándoktábor teljes tartalma megtekinthető iskolánk honlapján és Facebook oldalán is.
Szatmári Norbert admin
További képek a Facebook oldalunkon:
